Szilas Ildikó: Tóparton
Hullámok hullámokkal csevegnek,
megmerítem a kezem benned
hűs vizű tó - ujjaimról ezüstcseppek
peregnek, lehullanak, majd elmerülnek,
még csobbanásuk sem hallható...
Dombok mögött a Nap vérvörös
korongja kél, zizeg minden levél
- rád gondolok - hű társaim csak
ti vagytok, aranyló hajnalok...
Minden nyugodt, most - szívem is -
nem lázadok, fával, fűvel, folyó vízével
egy vagyok: a Mindenség apró kis része,
és lelkem minden tévedése enyém,
- most kimondhatom -
aztán csönd lesz megint, a szavak
elnémulnak ajkamon...
Ma még enyém a kéklő égbolt,
a csillagok, a jel szívedben,
a láng szemedben: az is én vagyok,
enyém a vers, az új mesék,
varázslatos dalok, s ha mégsem
találom helyem, lelkem lelkedben
megpihen, nálad otthon vagyok...
Nagyon szép - Kedves Ildikó gratulálok!
VálaszTörlés(csillogo)
Csillogo, köszönöm szépen :)
VálaszTörlésGyönyörű...
VálaszTörlésSea Miller, köszönöm kedves figyelmedet!
VálaszTörlés