Broken Hill
(A film zárókoncertje nyomán)

Csak a tücsök szólt…
az áhítatos csendben
megszólalt a zene,
először bennem -
egy rezdülés volt csak,
egy sóhaj, alaktalan
forma, tétova óhaj,
észrevétlenül
áradtak a hangok,
s egyszerre csak
megkondultak
a harangok, esőcseppek
ütemesen dobogtak,
megadva ritmusát
feldübörgő doboknak,
hegedű húrja sírt,
 jajgatott, s
egy pillanatra
minden elhallgatott,
de már repült,
száguldott, rohant,
elnyelve mindent,
mint hömpölygő folyam…
csilingelt, zúgott,
harsogott, kitárva
ajtót-ablakot,
s milliónyi fényévet
bejárva, kristály-cseppként
tért  vissza önmagába,
mint  a Teremtés előtti
utolsó percben, s egy
pillanatra eggyé vált minden…

Ősz

Csillogó arany ősz -

nyírfáknak ékszere...

mint lányhaj omlik alá

a fűz, és megannyi rege

szálldos - susog a lomb

alatt, míg jő az alkonyat

narancsvörös a vérjuhar,

megannyi hangulat...

a tűztövis bogyói közt

fázósan bukdácsol a szél,

és dalra kél a vén dió,

zörög a sok levél...

Aludj - aludj csak néma

kert, én őrzöm álmodat,

míg hólepel borítja el

a csupasz ágakat...

álmodd - álmodd a szép

tavaszt, most alszik a

vetés - hintázó hópelyhek

alatt az újabb ébredést...

Makulátlan

Makulátlan:

egy fehér tollpihe, 

a felhő egy karéja,

nyakadban libbenő

sál, és az alma 

hibátlan, fényes héja…

Makulátlan?

A pihe földre hull,

zsenge fű lesz az ágya,

a felhő szürkére vált,

gyöngy-esőt hint a tájra,

sálad leoldja kezem, 

gyűrt selyem-takaró,

mi lehet makulátlan?

talán a hó, míg

meg nem jelennek

benne puha lábnyomok,

s mi emberek sem

vagyunk makulátlanok:

az Élet vásznán egyre

több a szín,az árnyalat,

míg lassan kitisztul

a kép, és már csak 

egy marad…

Nyár esti hangulat

Távolból érkezik a hang

- ezüstös kis harang -

elomlik, szétterül a tájon,

mint puha, sötétkék bársony

simul tenyerembe a csend:

odafönt, idelent, lassacskán

eggyé válik, összeolvad az éj

- tücsök zenél -

köveken csobbanó patak

hullámai alatt szunnyadozik

az est, sóhajtva lélegezni

kezd körös-körül a táj, s az

álmodó nyári éj hajnal

csókjára vár...

Körforgás

.. egy kőbe zárt virág ...

festett, színes falak

régi templom, amit elnyelt a sivatag

arcképek, kottára

jegyzett dallamok, versek

örök érvényű gondolatok

- nyomok -

amiket emberek véstek

az Idő kerekére...

a kerék forog, s a körforgásnak

soha nincs vége...

segítesz élni, én segítek neked

egymás lelkébe írtunk láthatatlan

jelet, s a Jel - ha igazi volt -

örökre megmarad

- hangok -

- érintések -

- szavak -

érzések, amiket egymásnak

adunk, mert kiválasztottak:

emberek vagyunk - érző

szenvedő, Világot megváltó

lények, küldetésünk a harc

és jutalmunk az Élet...

Zöld

Színes tintával

írt regény: Élet

- tiéd, enyém -

smaragd mezők,

levél a fákon,

erdő mélyén

őz hagyta 

lábnyom…

aranyló pettyek

tó vízén,

színbe kódolt

Remény…

tavaszi álmok

ébredése,

új mag vetése,

bársony-

palást a Föld

színén…

vágyott sziget

az Idő tengerén…

Szilas Ildikó: Felhő-valcer

(Frederick Chopin: Waltz Rain c. műve nyomán)

Felhő-valcer
- álom-világ -
táncolj a víz-
függönyön át,
hagyd, hogy
arcodba hulló
cseppek, ütemesen
dobolják benned
a vágy ritmusát,
hallgasd a szél
dalát, s táncolj,
táncolj velem,
örvénylő
felhőkön át…