Szilas Ildikó: Téli álom
Húr nélküli lantot penget a képzelet,
a Tél-tündér váratlan érkezett,
halvány kezével végigsimít a tájon:
- zúzmara-álom - apró, didergő jégcsapok
csengetnek kristály-dallamot, és
egyre halkuló dalát dúdolja jégvirág:
tavaszról mesél, mielőtt aludni tér...
A víz színét szivárványszínű jég
borítja már, dermedt a csend, csodára
vár: egy hópehely puhán arcomra hull,
azután még egy, s hangtalanul,
lábujjhegyen, közelít, oson a Tél,
egymásba olvadó színek helyén most
minden szikrázó fehér...
borítja már, dermedt a csend, csodára
vár: egy hópehely puhán arcomra hull,
azután még egy, s hangtalanul,
lábujjhegyen, közelít, oson a Tél,
egymásba olvadó színek helyén most
minden szikrázó fehér...