Szilas Ildikó: Angyalok

Az angyalok vigyáznak rád,

ha magányos, hideg éjszakád,

ha félsz, hogy mit hoz az élet,

angyalok őriznek téged, 

láthatatlanul fogja kezed

legfőbb őrangyalod, s vezet,

csak mondd el esti imád,

s az angyalok vigyáznak rád…

Szilas Ildikó: Ünnepvárás

Ünnepváró Karácsony-reggelen
a kicsi szánkó megpihen,
apró lábnyomok csikorgó havon,
s a képzelet benéz egy ablakon,
odabent csillogás, jó meleg,
a szobából anya integet:
a kép tiszta, az üveg halovány,
s az emlék áttör az Idő falán:
nagyi kalácsot süt, diós perecet,
apa fenyőt hoz - most érkezett -
apró szikrák nagyapám szemében:
„angyalokat láttam az égen”,
s én elhittem minden szavát,
mert igaz volt, akár egy
szál virág, szívemben él,
nem hervad el soha, mert
a szeretet maga a csoda…

Szilas Ildikó: Csöndet szitál az est

Csöndet szitál az est,
sötétkék álmot fest az
égre: egy csöpp ezüst a
kékbe - állócsillag -
gyermekkorom, azon a
méz-illatú Karácsonyon...
egy régi mesekönyv zizzenő
lapjai, kristály-csengettyű
hangjai óriás fenyő alatt:
kövek között bukdácsoló
patak és hóban guggoló,
aprócska házikó...
A régi kert - gyermekkori
barátok, talán ott álltok
most is a sövény mögött -
nevetésetek visszhangzik
mohos falak között, és áttör
a csenden, itt muzsikál
fülemben, s a hosszú-hosszú tél...
Sohasem lesz már olyan fehér
a hó - a tó őrzi még korcsolyánk
jégbe karcolt nyomát...
A szilvafát derékba törte az
Idő, de áll a vén dió - egyre nő -
ágai felém integetnek, mint jó
barátok, körbevesznek az álmok,
fölöttem angyal-szárnyakon lebeg
a múlt: egy kép, mely örök, mely
soha nem fakul...

Szilas Ildikó: Rózsák tánca

Most járják utolsó táncukat,

aztán csendben lehullanak:

színes takaró - fehér havon,

sok rózsás, vörös szirom -

még őrzik illatát a nyárnak,

és várnak, egyre várnak,

halkan susogva jó éjszakát, 

míg hófehér csipkés ruhát

terít rájuk a tél, s hárfa-

hangján a szél dúdolja

altatódalát - ők ott állnak

csillogón, mint megannyi

ezüstös jégvirág…