2016. augusztus 29., hétfő


Szilas Ildikó: Tóparton

Hullámok hullámokkal csevegnek,
megmerítem a kezem benned
hűs vizű tó - ujjaimról ezüstcseppek
peregnek, lehullanak, majd elmerülnek,
még csobbanásuk sem hallható...
Dombok mögött a Nap vérvörös
korongja kél, zizeg minden levél
- rád gondolok - hű társaim csak
ti vagytok, aranyló hajnalok...
Minden nyugodt, most - szívem is -
nem lázadok, fával, fűvel, folyó vízével
egy vagyok: a Mindenség apró kis része,
és lelkem minden tévedése enyém,
 - most kimondhatom -
aztán csönd lesz megint, a szavak
elnémulnak ajkamon...
Ma még enyém a kéklő égbolt,
a csillagok, a jel szívedben,
a láng szemedben: az is én vagyok,
enyém a vers, az új mesék, 
varázslatos dalok, s ha mégsem
találom helyem, lelkem lelkedben
megpihen, nálad otthon vagyok...


4 megjegyzés: