Szilas Ildikó: Téli álom

Húr nélküli lantot penget a képzelet,

a Tél-tündér váratlan érkezett,

halvány kezével végigsimít a tájon:

- zúzmara-álom - apró, didergő jégcsapok

csengetnek kristály-dallamot, és

egyre halkuló dalát dúdolja jégvirág:

tavaszról mesél, mielőtt aludni tér...

A víz színét szivárványszínű jég
borítja már, dermedt a csend, csodára
vár: egy hópehely puhán arcomra hull,
azután még egy, s hangtalanul,
lábujjhegyen, közelít, oson a Tél,
egymásba olvadó színek helyén most
minden szikrázó fehér...