Makulátlan
Makulátlan:
egy fehér tollpihe,
a felhő egy karéja,
nyakadban libbenő
sál, és az alma
hibátlan, fényes héja…
Makulátlan?
A pihe földre hull,
zsenge fű lesz az ágya,
a felhő szürkére vált,
gyöngy-esőt hint a tájra,
sálad leoldja kezem,
gyűrt selyem-takaró,
mi lehet makulátlan?
talán a hó, míg
meg nem jelennek
benne puha lábnyomok,
s mi emberek sem
vagyunk makulátlanok:
az Élet vásznán egyre
több a szín,az árnyalat,
míg lassan kitisztul
a kép, és már csak
egy marad…
Nagyon szép vers és gyönyörű munka a blogod.
VálaszTörlésSteve