2016. október 24., hétfő


Szilas Ildikó: Csak a csend...

Csak a csend…
nem kell most más,

az ajtón néma koppanás,
halvány, villanó fények,
eltűnt, s visszatérő
remények…
 
Csak a csend…  
és újra hallom,


míg lábujjhegyen
közelít az alkony,
behunyt szemmel is látom,
tovalibbenő ifjúságom…

Csak a csend…
kihunyó parazsát érzem,

mint el nem
múló csodát, mesékben,
a lélek vergődik, lázad, de 
soha nem törik meg a varázslat…


Csak a csend…
a hangok tiszták,

szomjazó lélegzetem isszák, 
és rád találnak
sodródó verssorok…


Csak a csend…
hangtalan árnyékod vagyok. 

2016. október 23., vasárnap

Vihar és hegedű

Hangjegyekbe kódolt szavak,
hegedű tépett húrja,
rohanó felhők alatt
játszom a dalt, most újra…

Játszom vad villámok között, 
hajamat szél cibálja,
mindig csak azt a dallamot,
elhalkulón, kiáltva…

A vihar tombol hajnalig,
ruhám lobog sötéten,
tüskék szaggatják fodrait,
én játszom csak a szélben…

Két hangra írtad fáj-dalom,
szívedben szól a másik,
a vonó régen eltörött,
a kéz csak egyre játszik…

Akkor is hallom ott belül,
ha elnémult a húrja,
rohanó felhők alatt
játszom újra meg újra!

2016. október 21., péntek

Szilas Ildikó: Tedd arcod tenyerembe

Tedd arcod tenyerembe
- jó, puha fészek -

Tedd arcod tenyerembe
- ne szólj, én is csak nézlek -

Tedd arcod tenyerembe
- így, némán kérlek -

Tedd arcod tenyerembe
- mit mondanék, te érted -

Tedd arcod tenyerembe
- hogyha szeretni vétek -


Tedd arcod tenyerembe
- s én feloldozlak téged -

2016. október 13., csütörtök


Üzenet


Mint folyó medrében a kövek,
olyanok vagyunk mi, emberek…
színünk, amit a természet adott,
egymástól nyerünk formát, s alakot.


Csiszoljuk egymást mindig, szüntelen,
és változunk is, míg a végtelen Idő
egy percét vélünk pergeti, és
eltűnünk, ha ő úgy rendeli.


Szétporladunk, miként homokszemek,
a sziklából hasadnak új kövek,
mik bukdácsolva törnek össze majd,
s megélnek ők is számtalan vihart.


Az Idő árja mindent elsodor,
de néhány jel még látszik valahol:
a drágakő, a tiszta lenyomat
évezredek után is fönnmarad.


És bevilágít földet és eget
az örökségül hagyott üzenet,
min rajta van az igazság pecsétje,
és úgy üzen, hogy azt mindenki értse.


Emlékezni és élni is tanít, hogy
megőrizhesd tiszta álmaid, s
kijelöli előtted az utat, hogy
megtaláld hited és célodat. 

2016. október 2., vasárnap

Szilas Ildikó: Számold a perceket...

Számold a perceket:
számold úgy, hogy az
utolsó is lehet, s az
első is, ha újra éled, ha újra
kezded a meséket...
Számold a perceket - a bánat, s
öröm-cseppeket - fogadd be, 
s talán eléred egy pillanatra a
Tökéletességet...
Ujjaiddal rajzold meg Sorsodat:
termő oázis, sivatag, futó homok
száguldó szelek szárnyán, égre
festett szivárvány - száz forma,
száz alak - de mind te vagy
önmagad....
Számold a perceket, ne
lankadjon kezed: írj fára
kőre, porba, zuhanj a mélybe,
repülj a Holdra, s ha fodros
hullámok közé csap kezed, a víz
tovább gyűrűzik: az is a te Jeled...
A Mindenség örökös része vagy,
minden leírt, s ki nem mondott
szavad apró kis kocka egy
mozaik-képen, alkotórész a
Nagy Egészen, mely csak
így teljes - veled - éld át a
perceket, s minden egyes napot
amit a Teremtő adott ajándékul
neked, hisz az utolsó is lehet vagy
kezdete az Újjászületésnek, mert
minden pillanat egy Élet...