Rajzolok

Ölemben vázlatfüzet

- rajzolok -

vagy inkább csak

vázolgatok:

vonalakat - félig behunyt

szemmel -

ceruzával, tollal, ecsettel

oda se nézek, ott belül

látom a képet:

tó, sirályok, kék ég

- szemed - csillagok

álmok, képzelet...

"Te mindig ugyanazt látod,

nem változol soha?

Javíthatatlan, ostoba!"

Na jó, akkor festek zöld erdőt

bérceket, zúgó folyót,

magas hegyet,

itt egy patak, s egy

madár, ki csőrével itat

egy másikat

aztán felszállnak

lebegve, egymás mellett

a Végtelenben

repülnek, magasan...

"Te nem tudod, hogy aki

szárnyal lezuhan? Térj

vissza a földre!"

Rendben van - itt egy körte

- veszélytelen téma -

kicsattanó, kerek,

akár egy vásott gyerek:

orra körül szeplők

- haja kócos -

kezében alma...

mintha te szaladnál ki

az udvarra öt évesen,

játékra, nevetésre

éhesen, amikor

még minden mesének

jó a vége:

"Már megint ábrándozol?

Fel kéne nőnöd végre!"

"Igaz, fel kéne nőnöm

végre...

könyörgöm - még ne!"