Szilas Ildikó: Fáradt délután

Egy fáradt délután

csókodra vágyva,

csendben lopózva,

meg-megállva

táncolt a szív, a

gondolat: mert 

vártál rám, mert 

vártalak…

S míg hópihét

szitált az ég,

dacosan büszke

szégyenét csak

a Hold fénye látta,

szerelmes igézetét

csillagként szórva

szét a havas tájra…