Szilas Ildikó: Számold a perceket...

Számold a perceket:

számold úgy, hogy az

utolsó is lehet, s az

első is, ha újra éled, ha újra

kezded a meséket...

Számold a perceket - a bánat, s

öröm-cseppeket - fogadd be, 

s talán eléred egy pillanatra a

Tökéletességet...

Ujjaiddal rajzold meg Sorsodat:

termő oázis, sivatag, futó homok

száguldó szelek szárnyán, égre

festett szivárvány - száz forma,

száz alak - de mind te vagy

önmagad....

Számold a perceket, ne

lankadjon kezed: írj fára

kőre, porba, zuhanj a mélybe,

repülj a Holdra, s ha fodros

hullámok közé csap kezed, a víz

tovább gyűrűzik: az is a te Jeled...

A Mindenség örökös része vagy,

minden leírt, s ki nem mondott

szavad apró kis kocka egy

mozaik-képen, alkotórész a

Nagy Egészen, mely csak

így teljes - veled - éld át a

perceket, s minden egyes napot

amit a Teremtő adott ajándékul

neked, hisz az utolsó is lehet vagy

kezdete az Újjászületésnek, mert

minden pillanat egy Élet...