Szilas Ildikó: Nyárutó

Javában tombol még a nyár,

perzsel, tikkaszt a lángja, de

színeit betette már az ősz

kosarába: egy-két ecsetvonás

megjelent a fákon, s behunyt

szempilláim mögött is látom

a párás fény-ködöt, amott a tó

fölött, rózsás pírját az alkonyi

égnek - villódzó fények -

szunnyadó parazsán a nyár

elhamvad, és az utolsó sugár

bearanyoz még Földet és Eget:

búcsút intenek égre feszülő,

felhőt hasító szárnyak, széttépve

csönd-fátylát a nyárnak

felröppen torkukból az ének, a

bizonyosság, hogy visszatérnek:

s hitüket nem töri meg száz

vihar sem vad óceán felett,

hisz vár az otthon, az elhagyott

fészek, s új tavasz jő - mert

ez az Élet...