2016. augusztus 23., kedd

Szilas Ildikó: Egyiptomi álom

Talán királynő voltam
Egyiptomban és te a
férjem: szerelmem, Napom,
fivérem - szemembe loptad
ezüstös fényét csillagoknak,
hajnalsugarát a Napnak:
Ámon Ré őrködött felettünk,
mosolygott, amikor egymásra
nevettünk, én kezedbe adtam
virágzó hajtását egy lótusz-
ágnak, hófehér gyolccsal
vetettem meg ágyad, s egy
zizegő pergamenre verset
írtunk mi ketten – kezed
kezemben - éjszaka együtt
hajóztunk a Nílus vizén, két
éji vándor: te meg én, s
mikor feljött a Hold, még a
szél is szerelemről dúdolt:
láttuk a Boldogság fénylő
sugarát egymás szemében, s
most itt e kőbe zárt pillanat
- örök időkig őrzik a falak -
itt, ezen a képen...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése