2016. augusztus 13., szombat


Álmodtam...


Álmodtam... rólad... azt álmodtam:
nincs holnap, csak ma van - szürke,
ködös, bizonytalan - homályba hullanak
a fények, a tavasz elaludt, s a télnek
nem lesz vége soha... a Boldogság
Aranykapuja bezárult örökre - mi
kívül maradtunk, s didergő szívünkre
jeges fátyolt terít az éj: mondd, 
mit tegyek, hogy ne félj?
Ajkamon elhalnak a hangok - némák,
mint törött üvegharangok - fázom...
összehúzom magamon lelkemet: kopott
kabátom... egy csöppnyi láng világít
még szememben, sugarától szívedben
talán lüktetni kezd az ér - zsibbadt
tagjaidba az élet visszatér - azt
a fényt elküldöm neked, hogy 
hinni tudj, hogy élj...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése